Siófok a Balaton fővárosa

Siófok a Balaton déli fővárosa

Ha a forró nyárban vízpartra vágyunk, akkor irány a Balaton, irány Siófok! A köztudatban nem csak a külföldiek, hanem a magyarok szerint is Siófok a Balaton „fővárosa”, hiszen nyaranta a lakosság többszörösére növekszik, igazi pezsgő üdülőhely. 

Természetesen Balatonfüred és Keszthely is igényt tart e megtisztelő címre, a különféle összehasonlítások mentén örökös a rivalizálás.

Még szerencse, hogy nem vált valóra Mária Terézia terve, aki le akarta csapoltatni a Balatont és bevetni búzával a bécsi lakosság ellátása érdekében.

Most ismerkedjünk egy kicsit Siófokkal, a vetélkedést bízzuk másokra!

Egy kis történelmi visszatekintés:

A  tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: „Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens”, azaz „A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is”.

Fuk, mint falunév szerepel a középkorig, majd a Tabula Hungariae 1528-ban már Fok néven említi. A Siófok elnevezést 1790 óta használjuk.

1705-ben Rákóczi fejedelem, a mai címer alapjául szolgáló pecsétet adományozta Fok falunak.

Siófok a Balaton keleti medencéjének közepén, a déli parton, Sió-csatorna torkolatánál fekszik. A déli Balaton-part 70 km-es szakaszából 17 kilométert foglal el. A város partvonala két szakaszra osztható. A Sió csatornától nyugatra fekvő rész Ezüstpart néven ismert, keletre pedig az Aranypart található. A szállodák nagy része, a nyüzsgő korzó, és a Petőfi sétány az Aranyparton található.

Kezdjük a sétát a tóparton:

A Sió csatorna zsilipje most zárva van, a tó vízszintje ideális, nem kell 100 métereket begyalogolni, hogy úszni lehessen.

A kikötőből folyamatosan indulnak a menetrend szerinti és sétahajók, még kalózhajót is láttunk, szerencsére a marcona kalóz nem követelte a pénzünket, inkább a mobilját nyomkodta.

Az érkező hajósokat a móló végére emelt új szobor, a Béke jóságos angyala fogadja.

A mólón mindig sokan sétálnak, és az elmaradhatatlan pecások is végtelen türelemmel lógatják csalijukat a vízbe. Itt legalább látunk balatoni halat, ugyanis egy ostoba rendelettel megszüntették a halászatot, a horgász meg csak saját fogyasztására foghat halat. 

A pontyot halastavakból hozzák, a keszeget és a fogast Kazahsztánból, az „igazi balatoni hekk” pedig Argentínából kerül ide. A balatoni halászléből csak a víz balatoni!

A parti sétány szépen gondozott, jó innen nézni a vitorlásokat és esténként a naplementét.

A parkokban több ún. interaktív szobrot is láthatunk, ahol a sétálónak is felkínálnak egy helyet a közös fotózásra.

A korzón óriási a nyüzsgés, különösen este. A brutális árak ellenére, folyamatos az eszem-iszom. (sima lángos 1200-1500Ft)

Egy kis parti séta:

Ha vonattal érkezünk Siófokra, érdemes rácsodálkozni a vasútállomás épületére és a körülötte lévő parkban sétálgatni.

A parkon átvágva elérkezünk a város egyik jelképéhez a víztoronyhoz. A gyönyörűen felújított építmény tetején forgó kilátó van, ahonnan belátni az egész várost.

A víztorony mellett láthatunk egy szoborkompozíciót Széchenyi Istvánról a balatoni gőzhajózás atyjáról.

Továbbsétálva a városháza felé, több értékes köztéri szobrot láthatunk, melyek a siófoki születésű Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotásai. Ezek közül is kiemelkedik II. Rákóczi Ferenc szobra. A fejedelem várának egyik termében a díszes trónszékén üldögél, kezében a településnek adományozott pecsét okiratát tartja. A trónszék támláján Rákóczi címere látható.

Varga Imre szabadtéri szoborkiállítása között szerepel, a La Charogne című alkotás is, melyet Charles Baudelaire Une Charogne, azaz Egy Dög című költeménye ihlette.

A város díszpolgára az 1970-es IV. Európai Plasztikai Biennálén ezzel a szobrával szerepelt.

A teljesség igény nélkül nézzünk meg a város néhány nevezetes épületét. Kezdjük a templomokkal. 1736-ban épült fel a Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére a barokk stílusú plébániatemplom.

Evangélikus templom:

A jellegzetes „Makovecz” stílusú templom a népi építészet legszebb hagyományait ötvözi. A főbejárat fölött angyalszárnyak, mint vigyázó szemek kísérik a belépőket. A torony tetején, az mitológiai életfából nő ki a jelképes kereszt. Az építéshez szükséges faanyagot a finn Oulu város testvérgyülekezete küldte, ezért a templomot övező parkot Oulu parknak nevezték. 

A Jókai villa:

Jókai Mór 1903-ban, ebben a hangulatos balatoni villában töltötte életének legutolsó nyarát. Jókai mindig szívesen látogatott Siófokra. Az külön érdekesség, hogy az egyik hajóútján szerzett élményeit használta fel az Aranyember című regényéhez.

Az állomás mellett találjuk az operett koronázatlan királyának, Kálmán Imrének a szülőházát, mely ma múzeum.

Siófoktól búcsúzva feltétlenül meg kell említeni a modernnek titulált, de a céljára alkalmatlan balatoni viharjelző rendszert. A csillogó víz felett még a sasszeműek sem látják a fényfelvillanásokat. 

Sötétedésnél már elég jól lehet látni, de akkor már nincsenek fürdőzők a vízben. A régi viharjelző rakéták fellövése, és a mólói árbockosarak felhúzása egyértelműsítette, hogy vihar közeledik. 

Emellett egy nagyszerű idegenforgalmi látványosság is volt. Nagy ostobaság volt megszüntetni, ma is működhetne a két rendszer párhuzamosan.

Esteledik:

Nézzünk meg egy videót: 

https://www.youtube.com/watch?v=lSNjcvEwfD8

                    2016  nyár                                        Készítette: vinpet